Fanni szüléstörténete 2023.03.24.

A következő szüléstörténetet AUM-os kismama jógásomtól, Fannitól kaptam. Fanni már az első babájával is járt hozzám kismama jógára, Komplex szülésfelkészítőn is volt nálam a párjával anno 3 évvel ezelőtt. Sajnos az első baba császár lett. Így most Fanni VBAC-re, császár utáni hüvelyi szülésre készült. Március 16-án kaptam tőle az örömhírt, hogy sikeres VBAC lett!!! ??
„Szia Éva! Megszületett Palkó 1 héttel hamarabb a vártnál, de így is szép súllyal 4200 gr, 59 centi. Sikeres VBAC a Jánosban. Majd még írok beszámolót ”
És most megérkezett az izgalmas beszámoló. Egy újabb fantasztikus példa arra, hogy mondhatsz nemet, kérhetsz időt. Fanni így kerülte el az újabb császárt. És itt is történt egy kis csoda: Fanni kislánya megjósolta előre, hogy mikor fog megszületni a kistesója ??
„Szia Éva! Van most egy kis időm, leírom gyorsan hogy történt a szülés. Eredetileg a kisfiúnkat március 25-re vártuk, és mivel császáros előzményem volt, a kórházban, ami egyébként támogatónak mondható mégis terminus napi indítás volt előírva. Ezt nagyon szerettem volna elutasítani és elkerülni, és sikerült is, ugyanis a szülés március 15-én reggel beindult Már előző este a kislányom altatásakor éreztem nagyon enyhe jósló fájásokat, amiben inkább az volt a feltűnő, hogy rendszeresek voltak, nem is az, hogy fájt volna. Nem is tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, később lefeküdtem aludni. Hajnali 4-kor viszont arra ébredtem, hogy fájásaim vannak, amik rögtön 5 percenként jöttek...próbáltam visszaaludni, de azért elég izgatott lettem, mert nem igazán múltak el, szépen rendszeresen jöttek. Szerencsére mivel ünnepnap volt a férjem is itthon volt, így rá tudtam bízni a kislányunkat, én pedig próbáltam pihenni, leginkább feküdni esett jól. a fájásoknál mindig arra gondoltam, hogy a beszívott levegő kiáramlik a méhemen át lefelé...ez nagyon sokat segített a fájások megélésében. 11 óra körül távozott a nyákdugó, addigra többször jártam a zuhany alatt, sétálgattam, tettem-vettem...az 5 perces fájások megmaradtak, mozgásra azért sűrűsödtek, bár bevallom nem sok kedvem volt mozogni, akkor is inkább állva ringatóztam, csináltam a 8-asokat. Ebéd után lefeküdtem aludni a kislányommal, jól összebújtunk sikerült is 2 órát aludni, de közben végig megmaradtak a fájások. Délután 3 körül őt el is vitte a mamája, én pedig kezdtem kétségbe esni, hogy még mindig nem haladunk sehová. ki tudja meddig tart ez így. kínomban már ruhákat hajtogattam, amikor egyszer csak éreztem egy pukkanást, és elfolyt a magzatvíz...ekkor már azonnal 3 percesre sűrűsödtek a fájások, mondtam is a férjemnek, hogy szerintem el kellene indulnunk, mert én bizony úgy érzem hogy nyomnom kell, és jött a kakilni kell érzés is a fájások alatt...bepattantunk az autóba, amit mondanom sem kell a törölköző ellenére is eláztattam kb. 20 perc alatt oda is értünk a János kórházba, ahol előtte még soha nem jártam, mert minden vizsgálatot magán úton intéztem, az orvosommal pedig pont a következő hétre volt találkozónk megbeszélve a kórházba. Szerencsére sikerült elsőre megtalálni a megfelelő épületet (nem tudom hogy csináltuk), amiről tudni kell, hogy a szülészet a második emeleten van...és azon az oldalon ahol betaláltunk, nem volt lift...2-3 fájás alatt sikerült is feljutni a szülőszobákhoz, ahol elfoglaltuk az utolsó szabad szobát. Elég nagy volt a sietség, úgy rángatták le rólam a nadrágot, közben milliónyi kérdés záporozott felénk, papírokat dugtak az orrom alá, hogy írjam alá, közben megvizsgáltak, ekkor volt 4 ujjnyi a méhszáj...és kb. 5 óra. Szerencsére ezután magunkra is hagytak minket, 1 óra múlva újra vizsgáltak, ekkorra teljesen eltűnt a méhszáj, és következett a kitolás. Bár én nem éreztem nagy különbséget a vajúdási és kitolási fájások között, a kitolás alatt sem voltak 3 percesnél sűrűbb fájásaim, és nem is a fájdalmat éltem meg nehezen ebben a szakaszban, hanem azt hogy mekkora erőt is kell kifejteni a nyomások alatt. Nehezen is éreztem rá, hogy pontosan hogyan és hova kell nyomni, a fájások is rövidek voltak 1 percig tartottak, ezalatt 2-3 nagyobb nyomást tudtam kifejteni, ami úgy éreztem hogy nem elég. Így telt el kb. 1 óra, ekkor felajánlották, hogy adnak egy kis oxytocint, ezt elfogadtam, mert én is úgy éreztem, hogy segíthet. Különösebben egyébként nem éreztem a hatását, nem fájt jobban, nem lettek sűrűbbek sem a fájások. Ekkor bedobta az orvos, hogy hát ez így nem lesz jó, még mindig sok magzatvíz folyik, lehet, hogy nem megfelelően illeszkedik a baba (időközben persze említettem az előzetes császárt, és annak okát, ami az volt, hogy a kislányom homloktartásban volt. Ennek tudatában is egyébként végig támogatóak voltak, kivéve ezt a pontot). Mondta, hogy lehet hogy ő inkább szól, hogy készítsék elő a műtőt...nem is értettem az egészet, én úgy éreztem hogy a körülményekhez képest teljesen fitt vagyok, még jócskán bírom a gyűrődést, a baba is jól van, mondtam hogy én nem szeretném a műtétet, erre az orvos nem is mondott semmit, kiment és szerencsére jó sokáig vissza sem jött. Persze jól elvette a kedvem, és rosszul esett, hogy nem bíznak bennem, de a férjem szerencsére lelket öntött belém. A szülésznő nagyon kedves volt, adott néhány tippet, hogyan nyomjak, milyen pozíciót vegyek fel, ő nyilvánvalóan a fekvést preferálta, de nem szóltak ha felálltam, vagy guggoltam, azt csináltam amit akartam, de végül mégis az vált be, amit ő javasolt 3 fájás és nyomás az egyik oldalamra fordulva, majd 3 a másikra fordulva. Oldalt fekve jól ráéreztem a nyomásra is, és éreztem hogy jön kifelé a kisfiam. Ekkor már kb 2 órája tartott a kitolási szakasz, este 8 óra volt és végig az tartotta bennem a lelket, hogy a kislányom mindig azt mondta mikor megkérdeztük tőle, hogy mikor jön a tesó hogy fél 9-kor. Gondoltam remek akkor már csak fél óra van hátra. ekkor megjelent az orvos is, és szerencsére elégedett volt a haladással, mondta hogy akkor itt bizony szülés lesz. Ez rengeteg erőt adott, hogy sikerülhet természetes úton szülni! És a kislányomnak is igaza lett, mert 20.38-kor kibújt a kisfiam, gyönyörű hajas baba, 4200 gr, 59 cm. A beleegyezésemmel történt gátmetszés is, ennek ellenére is megrepedt a hüvelyfalam. Jó sokáig varrták, ami elég kellemetlen volt, de a kisfiam kárpótolt mindenért. Azóta is minden nap hálát adok, hogy hamarabb érkezett, még annak ellenére is, hogy nem erre számítottunk. Természetesen a kórházi csomag nem volt összepakolva és volt 1-2 hiányzó dolog, amit még megvenni sem tudtunk, mert ünnepnap volt. Tervben volt, hogy dúla is segíti majd a szülésem, de ő pont lebetegedett, így távolról támogatott míg itthon voltunk. De a férjem is kitett magáért, mert nagyon ügyesen támogatott és sok mindenre emlékezett a szülésfelkészítőről, pedig a kisfiammal nem is voltunk nálad, csak a lányommal 3 évvel ezelőtt.”
Gratulálok, Fanni, a gyönyörű nagy hajasbabához! ?? Nagyon bátor dolog volt, hogy mertál nemet mondani a császárra, és jól érezted, képes voltál rá! Szuper, hogy a párod 3 év távlatából is ilyen jól emlékezett a szülésfelkészítőn elhangzottakra! Sok boldogságot kívánok!


Kövess minket a Facebook-on!